polisztirolhab

Polisztirolhab a polisztirolból készült, zárt sejtes hab, amelyet elsősorban hőszigetelésre és csomagolóanyagokként használnak. Két fő típusa létezik: expandált polisztirolhab (EPS) és extrudált polisztirolhab (XPS). EPS-t úgy állítják elő, hogy polisztirol-darabkákat gőzzel tágítanak, majd a szemcséket összefúzva, hő- és nyomás hatására összeolvadnak, így jön létre könnyű blokk vagy lemez. Az XPS-t megolvasztott polisztirol extrudálással zárt sejtes hab formájában állítják elő, amely általában jobb nedvességállósággal rendelkezik.

A hab viszonylag alacsony tömegű, jó hőszigetelő képességgel bír, és különböző mechanikai igénybevételhez igazítható. Az EPS hővezető képessége általában 0,032–0,038 W/mK között van, az XPS pedig kb. 0,029–0,036 W/mK közé esik, a sűrűségtől és a gyártási paraméterektől függően. Az XPS zárt sejtes szerkezete nedvességállóbb, míg az EPS nyitott vagy részben zárt struktúrája nagyobb vízfelvételt eredményezhet. Tűzvédelmi szempontból általában tűzálló adalékokkal látják el, és a használati körülményeknek megfelelő bevonatokkal vagy záróanyagokkal kell megfelelni a helyi előírásoknak.

Használata széles körű: építőiparban falak, tetők, födémek hőszigetelése, kül- és belső borítások, illetve sandwich panelek és csomagolóanyagok. Előnye a könnyű súly, a jó hőszigetelés és a formálhatóság; korlátai közé tartozik a tűzveszély és a UV-érzékenység, valamint a környezetre gyakorolt hatás és a hulladékkezelés nehézsége.

Környezeti szempontból a polisztirol fossil alapú, nem bomlik könnyen, és újrahasznosítása kihívást jelent, bár vasúti és építőipari újrahasznosítási programok léteznek. A gyártás és a felhasználás során egyre gyakrabban alkalmaznak zárt- és alacsony GWP-vel rendelkező habfúvókat.