paritáskódok

A paritáskódok olyan hibafeldolgozó kódok, amelyeket adatsorokhoz adnak hozzá paritásinformációként, hogy a digitális átvitelben vagy tárolásban bekövetkező bithibákat fel lehessen ismerni, és adott esetben javítani lehessen. Ez a család a legegyszerűbb formáktól egészen a többdimenziós paritásos megoldásokig terjed, és széles körben használják beltéri kommunikációs protokollokban, számítógépes memóriákban és adathordozókon.

A leggyakoribb típusok közé tartozik a páros paritás és a páratlan paritás. A paritásbit értékét annak megfelelően állítják be, hogy a teljes 1-esek száma páros legyen (páros paritás) vagy páratlan legyen (páratlan paritás). A vevő oldalán újraszámolják a paritást, és ha a számított érték nem egyezik a beadott paritásbittel, hibát észlelnek. Ez a módszer különösen egyszerű és gyors, de csak korlátozott hibafelderítést nyújt.

További megbízhatóságot nyújt a két-dimenziós paritás: minden sorhoz és minden oszlophoz külön paritásbitot rendelnek, így egy-egy bit hiba lokálisan is kimutatható, és bizonyos esetekben a hibás bit helye is meghatározható. Ezek a megoldások jobban ellenállnak a szórt hibáknak, ám továbbra is korlátozottak a helyreállításban, és többnyire csak adatvédelmi vagy detektálási célokra szolgálnak.

Használatakor a paritáskódok általában gyors és egyszerű megoldást jelentenek, de önmagukban nem biztosítanak elegendő védelmet súlyosabb hibák ellen. Ilyenkor gyakran alkalmaznak fejlettebb kódokat, például Hamming-kódot a single-bit hibák javítására vagy Reed-Solomon kódokat adat-/SOP-alapú helyreállításhoz. Paritáskódok tehát a hibajavítási stratégiák egyik alapköveként szolgálnak, kiegészítve a komplexebb kódokkal.