parafrázás

Parafrázás a forrás szövegének saját szavakkal történő átírása, úgy, hogy a lényegi jelentés megmaradjon, de a megfogalmazás és a mondatszerkezet lényegesen átalakuljon. A folyamat mögött az a cél áll, hogy a forrást érthetőbbé, közönséghez igazítottá és szükség esetén rövidebbé vagy hosszabbá tegyük. A szó az ókori görög parafrasisziből származik, amely “mellé mondást” jelent.

A parafrázás célja lehet a megértés megkönnyítése, a szöveg egységesíti a tömeges olvasók számára, a tudományos írásban pedig a szemléltetés és a forrásazonosság megőrzése. Alkalmazható irodalmi, szakmai vagy oktatási kontextusban, és gyakran része a recenziónak, összefoglalónak vagy a kritikai elemzésnek. Fontos része a független írásmód egyik eszköze: a tartalom hű marad a forráshoz, miközben a stílus és a hangsúly a szerzőre kerül.

Módszerek és típusok: közel parafrázis során a mondat értelmét megtartva módosítjuk a szókincset és a mondatszerkesztést; szabad parafrázis ezen túlméretezésig is elmegy, megőrizve a jelentést. Részleges parafrázis esetén összefoglaló részeket és/vagy idézetet kombinálunk. A parafrázis legyen pontosan a forrás tartalmának újrafogalmazása, ne pedig önálló állítás vagy plagizálás; és mindig kötődik a forráshivatkozáshoz.

Kapcsolat a fordítással és a plágium elkerülésével: a parafrázást általában forrásmegjelöléssel kell kísérni, és nem szabad úgy kezelni, mintha saját gondolat lenne. A helyes gyakorlat a forrás értésének tükrözése és a hiteles idézés. A stílus- és hivatkozási szabályok (például APA, MLA) segítik a pontos és felelős parafrázást.