oxigénmennyiséget

Az oxigénmennyiség az oxigén az adott rendszerben található mennyiségét jelenti. A kifejezés kiterjed a gáz állapotú oxigénre, az oldott oxigénre folyadékokban, illetve a kémiailag kötött oxigénre is. A mértékegységek és a mérési módszerek a konkrét alkalmazástól függnek.

Gázokban az oxigén jelenlétét gyakran térfogatszázalékban vagy molaritásban adják meg, illetve parciális nyomásként értelmezik. A levegőben az oxigén térfogatszázaléka kb. 21%, és a parciális nyomás 1 atmoszferával arányosan oszlik meg a teljes nyomásban.

Oldott oxigén esetén az oldott oxigén koncentrációját mg/L-ben vagy telítettségi százalékban mérik. Természetes vizekben a DO-érték gyakran 5–9 mg/L körül mozog 20 °C-on; a pontos értékeket a hőmérséklet, sótartalom és nyomás befolyásolja. Mérésére létezik Winkler-titrálás, Clark-szonda (elektroda), illetve optikai DO-szonda.

Biológiai és orvosi kontextusban az oxigénmennyiség a vér oxigénszállító képességét jelenti. Az artériás oxigéntelítettséget SaO2 és a teljes oxigéntartalmat CaO2 mérik; normális artériás SaO2 általában 95–100%. A méréseket gyakran pulzoximéter vagy vérgáz-elemzés segíti.

Az oxigénmennyiség kiemelten fontos az égések és oxidációs folyamatok hatékonyságában, a vízkezelésben és az egészségügyben egyaránt. Pontos mérése és szabályozása elősegíti a hatékonyságot és a környezeti, egészségügyi kockázatok minimalizálását.