oklevelekkel

Az oklevél olyan hivatalos dokumentum, amelyet általában egy hatalmaság vagy jogi hatóság adott ki, és amely jogok, kiváltságok vagy jogviszonyok létét és igazolását rögzíti. A középkorban és kora újkorban elterjedten használták földbirtokadományok, területi jogok, városi vagy céhes kiváltságok, adómentességek és más jogi állapotok elismerésére. Az oklevelek lehetnek adományozási, megerősítési vagy jogviszonyokat rendszerező típusok, és gyakran szolgáltattak bizonyítékot a felek közötti szerződéses vagy jogi viszonyokra.

Formájuk és tartalmuk általában a következő elemeket tartalmazza: kiállítás helye és időpontja, kiadó hatóság vagy személy megnevezése, a címzett vagy jogosult neve, a jóváhagyott jogok vagy kiváltságok részletes meghatározása, esetleges feltételek vagy megtartandó kötelezettségek, tanúk megnevezése, valamint a titulus hitelesítésére szolgáló pecsét vagy jelvény. Gyakran írták latinul, de előfordulhatott a helyi nyelv is; a pergamen anyaga és a kézírásos vagy előírt szövegszerkesztés jellemezte.

Típusai közé tartoznak többek között adományozó oklevelek, megerősítő oklevelek, városi vagy céhes privilégiumok és földhasználati rekvizíciók. Jelentőségük, hogy hiteles forrásként szolgálnak a jogi állapotok, a területi viszonyok és a társadalmi hatalmi struktúrák elemzéséhez, valamint a kiadó hatalom gyakorlását is tükrözik.

Ma az oklevelek archivális kategóriaként is kezelhetők (oklevéltárakban őrzik és katalogizálják őket), és a paleográfia, diplomatikai elemzés és történeti kutatások fontos forrásai. Az “oklevél” szó általános értelemben pedig a diploma vagy hivatalos igazolás jelentésében is használatos lehet.