oklevél

Oklevél egy formális dokumentum, amelyet egy szuverén vagy közjogi hatóság ad ki, hogy hivatalosan rögzítse egy személynek vagy közösségnek jogait, kiváltságait vagy kötelezettségeit. Az oklevél általában tartalmazza a címzett nevét, a jog vagy kiváltság megnevezését, a kiadás indokát, a kiadmány helyét és dátumát, valamint a hatóság pecsétjét vagy aláírását.

A szó az ok és a levél szavak összetételéből származik, és jelzi, hogy a dokumentum jogi alapot igazol vagy megerősít.

Historikusan a középkori Magyarországon oklevelek a királyi, főúri vagy egyházi hatalom által kiadott írott dokumentumok voltak. Ezek rögzítették a kiváltságokat, városi jogokat, adómentességet vagy birtokmegerősítéseket, és gyakran latin nyelvűek voltak, később megjelentek a magyar nyelvű változatok is. A legismertebb példák közé tartoznak királyi oklevelek és városi megerősítő oklevelek; az Aranybulla is a jogi oklevélhez hasonló, jelentős történelmi dokumentum.

Típusai közé tartozhatnak királyi oklevél, városi vagy egyházi oklevél, valamint magánjogi oklevél. Ezek tartalmazhatják a kiadás jogalapját, a meghatározott jogokat vagy privilégiumokat, a terület vagy közösség nevének megnevezését és a zálogként szolgáló pecsétet vagy aláírást.

Napjainkban az oklevél kifejezés átvitt értelemben is használatos: diplomaszerű vagy elismerő bizonyítványt, tanúsítványt jelenthet, amelyet például iskolai, tudományos vagy állami szervek adnak ki. Az oklevelek historikus forrásként is fontosak, mivel a jogok, hatáskörök és vagyonelemek történeti nyomait őrzik.