nyomjelzés

Nyomjelzés, vagy nyomjelölés, olyan eljárások összessége, amelyek során egy anyagot vagy rendszert ellátunk olyan jelzővel, amely detektálhatóvá teszi annak nyomon követését, azonosítását vagy mennyiségi vizsgálatát. A kifejezés a nyom és a jelzés szavakból származik: a nyom jelölés nyomát vagy jelét jelenti.

Alkalmazási területek között kiemelkedő a orvostudományi diagnosztika és képalkotás, ahol nyomjelző anyagokkal végzett vizsgálatokkal lehet olyan folyamatokat vizsgálni és térképezni, mint a sejtek anyagfelvétele vagy anyagáramlás. Biológiai kutatásokban fehérjék, nukleinsavak vagy sejtfunkciók jelölése történhet fluoreszcens vagy radiokémiai módszerekkel. Környezeti tudományokban tracer anyagokkal nyomon követik például víz- és levegőáramokat, illetve diffúziós vagy keveredési folyamatokat. Anyag- és technikatudományban a nyomjelzés segíti a reakciókinetikák és a diffúziós folyamatok vizsgálatát.

Módszerek között a nyomjelző lehet radioaktív izotóp (izotópos nyomjelzés), fluoreszcens vagy chemiluminiszcens csoportok alkalmazása. A jelölés történhet kovalens vagy non-kovalens kötés révén, illetve metabolikus jelölés élő rendszerekben. Többnyire a detektálható jel vagy jelleggörbe alapján értékelik a vizsgált folyamatot.

Fontos szempontok közé tartozik a megfelelő jelző kiválasztása a vizsgálat céljához, a stabilitás és szelektivitás, a biztonsági és etikai előírások betartása, valamint az adatkezelésre és környezeti hatásokra vonatkozó figyelem. Esetenként kockázatokat és jogi követelményeket is figyelembe vesznek a nyomjelzési projekt során.

Példák: PET-képalkotásban használt fluor-18 jelölésű glükóz (FDG) nyomjelzés; fluoreszcens jelölőanyagokat sejt- és molekulakutatásokban; környezeti nyomon követés tracer anyagokkal.