nyomelemhiány

Nyomelemhiány a nyomelemek, azaz a szervezetben kis mennyiségben szükséges elemek elégtelen bevitelével vagy felszívódási zavarával járó állapot. A nyomelemek közé tartozik többek között vas, cink, jód, szelén, réz, mangán és króm. Hiányuk különböző élettani funkciókat érint, és hosszú távon növekedési retardációt, fertőzésekkel szembeni védettség gyengülését vagy anyagcserezavarokat okozhat.

Leggyakoribb nyomelemhiányok közé tartozik a vas hiánya, amely anaemiát okoz; a jód hiánya pajzsmirigy-rendellenességekhez vezethet; a cink hiánya lassíthatja a növekedést és ronthatja az immunvédelmet; a szelén hiány megbetegítheti a szív- vagy izomrendszert. Ritkább esetekben más nyomelemek hiánya is előfordulhat, tünetek széles skálájával.

Kockázati tényezők közé tartozik az alacsony diverzitású étrend, a szegénység, terhesség és koraszülés, csecsemő- és kisgyermekkori növekedési időszakok, időskori felszívódási zavarok, valamint bizonyos betegségek, amelyek a tápanyagfelszívódást befolyásolják.

Diagnózisa táplálkozási értékelés, fizikai vizsgálat és célzott laboratóriumi vizsgálatok segítségével történik, például vasraktárak és hemoglobinszintek mérésével, illetve specifikus nyomelemek szintjeinek meghatározásával. Kezelése étrendi változtatásokkal, célzott táplálékkiegészítéssel és szükség esetén élelmiszer-fortifikációval vagy megfelelő pótló készítményekkel történik. A pótlás megkezdése biztonságos legyen, mert a túlzott bevitel mérgezést okozhat.

Megelőzésként gyakran hangsúlyozzák a változatos étrendet, a közegészségügyi intézkedéseket és élelmiszer-fortifikációt, például vasat vagy jódot tartalmazó élelmiszereket. A nyomelemhiány felismerése és kezelése különösen fontos terhes nők, csecsemők és gyermekek körében.