nyomófeszültségteszt

A nyomófeszültségteszt olyan mechanikai vizsgálat, amely során egy anyagot vagy alkatrészt axiális nyomóterhelésnek vetnek alá, hogy meghatározzák nyomószilárdságát és viselkedését a terhelés hatására. A vizsgálat célja a nyomó erő hatására mutatott lineáris és nemlineáris válaszok felmérése, valamint a szakadásig vagy adott feltételek eléréséig vezető folyamatok megismerése.

A próbatárgyat általában egy univerzális tesztgépen (UTM) helyezik a két platnira. A minta geometriája lehet henger, kocka, rúd vagy más alakú, a felületek sík és a középvonallal történő igazítás pedig elengedhetetlen a torzulások minimalizálásához. A terhelést kontrollált sebességgel növelik, egészen a törésig vagy a meghatározott kritérium eléréséig.

Az eredmény leggyakrabban a nyomó-szilárdság értéke, amelyet úgy adnak meg, hogy σc = Fmax / A0, ahol Fmax a maximálisan felvett terhelés, és A0 a kezdeti keresztmetszet. A görbe elemeiből meghatározható a nyomó modulus is, és nagyobb vizsgálatoknál kiértékelhetik a viszkozitást vagy más dinamikus tulajdonságokat. A nyomófeszültségtesztet széles körben alkalmazzák beton, fémek, műanyagok és kompozitok nyomó tulajdonságainak értékelésére, minőségbiztosításra és anyagfejlesztésre.

A módszer szabványosított: különböző országok és nemzetközi testületek előírásai meghatározzák a próbatárgy előkészítését, a terhelés növelésének ütemét és az adatkiértékelést, hogy az eredmények összehasonlíthatók legyenek.