nyirokérhálózat

A nyirokérhálózat a nyirokrendszer olyan része, amely a szövetközi folyadék nyirokká alakulásának és szállításának, valamint a lipidek felszívódásának fő útvonalát képezi. A nyirokérhálózat a nyirokvezetékeken keresztül a nyirokcsomókon és más nyirokszerveken át hetvennyolc felé irányítja a nyirokfolyadékot a vérrendszer felé, leggyakrabban a jobb nyirokvezeték és a torakális vezeték (torakális ductus) útján.

Szerkezete és elhelyezkedése szerint az elemek közé tartoznak a kezdeti nyirokkapillárisok, amelyek a szövetekből gyűjtik a nyirokfolyadékot, ezt követő nyirokerek, amelyek szelepes falúak és akadályozzák a nyirok visszafolyását. A hálózat sűrűsödik a test különböző területein, például a végtagokban, a bőrben és a belső szervek körül. A nyirokcsomókban antigének jelennek meg és immunsejtek aktiválódnak, így a nyirokrendszer fontos szerepet játszik az immunitásban. A nyirokfolyadék a cisterna chyliból indulva a torakális ductusba, illetve a jobb nyirokvezetékbe gyűlik, és onnan a vénás rendszerbe, általában a jobb vagy bal subclavia közelében lévő vénákba kerül.

Funkciói közé tartozik a szövetközi nyomás és fehérje tartalom egyensúlyának fenntartása, a sejtlégzéshez és immunválaszhoz szükséges sejtek, különösen limfociták és antigenet közvetítő sejtek átvitele, valamint a zsírok felszívódása a vékonybélből, amelyek lipidekben gazdag nyirokban (chyle) haladnak a véráramba.

Kórképei közé tartozik a nyiroködéma nyirokáramlás akadályozottsága miatt, a filáriás fertőzések, a nyirokcsomó- vagy nyirokvezeték-metasztázisok, valamint a lymphoma és egyéb gyulladásos állapotok. A nyirokérhálózat fejlődése a venos eredetből indul, és alapvetően a szervezet immunológiai és fluidum-gazdálkodási rendszerének része.