nyelvészetben

Nyelvészetben a nyelv szerkezetének, használatának és fejlődésének tudománya tárgyalja a beszédhangok rendszerét (fonetika, fonológia), a szavak belső felépítését (morfológia), a mondatok szerkezetét (szintaxis), a jelentést (szemantika) és a nyelvhasználat kontextusát (pragmatika). A terület leíró és elméleti megközelítéseket egyaránt alkalmaz, de gyakran empirikus adatokat is feldolgoz, például beszéd- és írott korpuszokból származó információkat.

A nyelvészet számos al-, illetve kapcsolt tudományterületet ölel fel. Ilyenek a történeti és összehasonlító nyelvészet, a nyelvi typológia, a pszicholingvisticai és neurolingvisztikai vizsgálatok, a társadalmi nyelvészet (sociolingvisztika) és a kognitív nyelvészet. A kutatási megközelítések között megtalálható a hagyományos leíró, a generatív és a funkcionális iskola, valamint a kvantitatív, korpusz- és statisztikai módszerek.

A nyelvészet célja, hogy feltárja a világ nyelveinek hasonlóságait és különbségeit, az univerzális nyelvi jellemzőket és a nyelvi jelenségek mögötti kognitív és társadalmi mechanizmusokat. A kutatás eredményei hozzájárulnak a nyelvi fejlődés megértéséhez, a nyelvi akadémiai és oktatási alkalmazásokhoz, nyelvi technológiák fejlesztéséhez és a kétnyelvűség támogatásához.