nemesek

Nemesek, vagy nemesség, a Magyar Királyság középkori és kora-kori társadalmának olyan felemelt társadalmi rétege volt, amelyet a király által adományozott birtokokkal és kiváltságokkal ruháztak fel. A nemesek szabad földbirtokosokként, katonai kötelezettséggel és jogi privilégiumokkal rendelkeztek, és státuszuk többnyire örökletes volt. A nemességhez tartozás nem csupán cím volt, hanem jogok és hatalom kapcsolata a királyi hatalommal és a társdalmi renddel.

A nemesség létrejötte és fejlődése összefonódott a feudális szerkezettel. A 12–13. században erősödött az egyes tartományi területek és ispánságok rendszere, és a nemesek jogai egyre jobban jogi úton is rögzültek. A Golden Bull of 1222 megerősítette a nemesek kiváltságait és korlátozta a királyi hatalmat fölöttük. Később a nemesség a királyi tanácsokban, a megyei szerkezetben és az országgyűlésen (a nádori vagy királyi tanács mellett) is képviseltette magát, és gyakran töltött be fontos közigazgatási és katonai tisztségeket.

A nemesség belső tagoltsága magában foglalta a kisnemesek és a magasrangú nemesek közti különbségeket, például bárók, grófok vagy hercegek közötti rangokat. A földbirtok és a kapcsolatrendszerek jelentették státusuk alapját. A modern korban a nemesi kiváltságokat fokozatosan csökkentették és megszüntették a 19–20. századi reformok és politikai átállások során. Ennek ellenére a nemesek társadalmi és jogi hagyatéka mély hatással volt a magyar jogi, gazdasági és kulturális fejlődésre, és a történeti családok ma is jelentős része maradt fenn a történelmi emlékezetben.