nedvességfelszívódás

Nedvességfelszívódás olyan folyamat, amely során egy anyag a környezetben jelen lévő nedvességet felveszi és elosztja a szerkezetében. Különösen jellemző hygroszkopikus anyagokra, mint a fa, papír, textíliák vagy porózus beton- és üvegkerámia felületek. A nedvesség felvétele lehet adszorpció (nedvesség molekuláinak felületi kötődése) és/vagy kapillarizáció vagy beszívódás a mélyebb pórusokba. A felszívódás és leadás folyamata általában egyensúlyhoz törekszik a környezeti relatív páratartalom és a hőmérséklet hatására.

Mechanizmusok és mérés szempontjai közé tartozik a nedvesség szenzoros felvétele az anyag pórusaiba, a pórusrendszer kapacitása és a beszívódás sebessége. A mennyiség szoros összefüggésben áll a relatív páratartalommal és a hőmérséklettel, amelyet gyakran egyensúlyos nedvességtartalomként (EMC) jellemeznek. A nedvesség-sorpciós görbe gyakran hiszterézissel rendelkezik: az adszorpciós és a deszorpciós görbe eltérhet.

Tartósságra és funkcióra gyakorolt hatásai közt szerepel a méretváltozás, az anyag mechanikai tulajdonságainak megváltozása, csomóponti repedések vagy korróziók megjelenése, illetve a növekvő penészedés és romlás kockázata. Több anyagcsoportnál kulcsfontosságú a nedvességfelvétel kezelése: a tervezés során figyelembe veszik a külső páratartalom megváltozását, a párazáró rétegek alkalmazását és a kiválasztott anyagok nedvesség-szabályozó tulajdonságait.

Mérése általában gravimetriai módszerekkel történik, amikor a próbatestet meghatározott környezetben megmérik, majd túlnyomásos vagy alacsony páratartalmú környezetben tárolják és súlyváltozás alapján számítják az nedvességtartalmat. Modern módszerek közé tartoznak a dinamikus nedvesség-szórás mérések (DVS), amelyek sorpciós görbéket adnak ki különböző páratartalmi szintek mellett. Megfelelő megértése és kezelése hozzájárul az anyagok hosszabb élettartamához és megbízható működéséhez különféle környezetekben.

---