mélyhúzás

Mélyhúzás a lemezfémek olyan alakítási eljárása, amely során egy korong alakú előlapot a húzófej nyomása a die üregébe nyom, és a lemez síkból mélyebb, üreges alakot vesz fel. Az eljárás lehet egyszeri vagy többlépcsős, és gyakran több húzás, valamint folyamat közbeni finomhangolás eredményezi a végső formát.

A folyamat részletei szerint a blankot a die felett helyezik el, majd a húzófej a lemezt a die üregébe nyomja. A lemez addig folyik, amíg a kívánt mélységet el nem éri. A ráncok kialakulásának elkerülésére gyakran használják blankholdert (blankholder), és kenést alkalmaznak. Több lépésben történő húzás esetén a falcsökkenés és az anyag átvezetése finomabbá válik, és szükség lehet kiegészítő lépésekre, például vasalásra vagy redőzésre a fal vastagságának és geometriájának ellenőrzéséhez.

Anyagok és jellemzők: gyakran használnak acélokat, alumíniumokat, réz és rozsdamentes acélt. A mélyhúzásnál a bovdelési és húzási kapacitás, a duktilitás (hajlékonyság) döntő, mert ezek határozzák meg, mennyire lehet mélyre húzni egy adott blankot anélkül, hogy repedés vagy ránc keletkezne.

Alkalmazások: csomagolóipari termékek (doboztartók, ebben az esetben a konvenció), autóipari alkatrészek, háztartási cikkek és más költség-hatékony tömeggyártott lemeztárgyak. A mélyhúzás lehetővé teszi vékony falú, jó felületű és nagy sorozatban gyártott alkatrészek előállítását.

Előnyök és kihívások: előnyei közé tartozik a jó felületminőség, a geometriák sokfélesége és a nagy gyártási sebesség. Korlátai közé tartozik a vékony falvastagság igénye, a megmunkálhatósági korlátok és a repedés vagy gyűrődés kockázata, különösen vékony vagy alacsony ductilitású anyagok esetén.