hajlékonyság

Hajlékonyság, más néven ductilitás, egy anyag azon képességét jelenti, hogy jelentős plasztikus deformáción megy keresztül törés előtt. Az ilyen anyagok képesek hosszan nyúlni, alakot változtatni, és gyakran formálhatók vagy huzalozhatók anélkül, hogy repedés keletkezne. A hajlékonyság hozzájárul a szerkezetek ütés- vagy ütésszerű igénybevétele esetén fellépő energiamegnyeréshez, és gyakran összefügg a zárványok és a szöveti mikrostruktúra alakulásával.

Mérési módok és értelmezésüek: a húzó-tesztelés során a törésnél mért eredeti hosszból vett nyúlás százalékosan adja meg a hajlékonyságot (hajlékonysági arány, elongáció). Gyakran használják a törési felületen bekövetkező aránycsökkenés mértékét (redukció a területben) is. A hajlékonyságot befolyásolja a kémiai összetétel, a mikrostruktúra, a hőmérséklet és a terhelés üteme. Néhány anyag, például réz vagy alumínium, nagy hajlékonysággal rendelkezik, míg a ridegebbé váló vagy nemfémes összetevőket tartalmazó rendszerek kevésbé hajlékonyak lehetnek.

Tényezők és alkalmazás: a hajlékonyságot befolyásolja a hőmérséklet (bizonyos fémeknél hidegen való feldolgozás során csökkenhet vagy nőhet), a szál- észrács-szerkezet, valamint a szennyeződések jelenléte. Polimereknél a láncok mozgékonysága és a hőmérséklet különösen fontos, a kompozitoknál pedig a megerősítő rétegek csökkenthetik vagy növelhetik a hajlékonyságot. A formálhatóság, a feldolgozási tulajdonságok és a meghibásodás elleni védelem szempontjából a hajlékonyság döntő mérőszám lehet.

Kockázat és korlátok: a hajlékonyság nem feltétlenül jelent nagy merevséget vagy nagy szakítószilárdságot; előfordulhat, hogy magas hajlékonyságú anyagok ridegebbé válnak alacsony hőmérsékleten vagy nagy terhelésnél. Emellett a túlzott hajlékonyság csomózási, tartóssági vagy méretstabilitási problémákat okozhat bizonyos alkalmazásokban.