májkárosodásra

A májkárosodás a májszövet károsodását és ennek következtében a máj funkcióinak csökkenését jelenti. Lehet akut vagy krónikus, és a kiváltó okok széles körére jellemző. Gyakori okai közé tartozik az alkoholfogyasztás miatti májbetegség, a vírusos hepatitis (A, B, C), a nem alkoholos zsírmájbetegség (NAFLD/NASH), gyógyszeres vagy toxikus májkárosodás, autoimmun hepatopathia, anyagcsere-betegségek (például Wilson-kór, haemochromatosis), valamint biliáris elzáródások és hemodinamikai zavarok.

A kórokozók által kiváltott károsodás mechanizmusa lehet hepatocyták közvetlen sérülése, gyulladás, cholestasis (epeelvezetési zavar) és fibrotikus válasz, amely idővel cirrózishoz vezethet. A krónikus májkárosodás során a kötőszövetes átrendeződés és a szerkezeti átalakulások fokozódnak, ami hosszú távon májszövet-vesztést és funkciócsökkenést okoz.

Tünetek és diagnózis: a kezdeti tünetek lehetnek fáradtság, gyengeség, hasi diszkomfort, étvágyzavar és sárgaság. Súlyosabb esetekben ascites, oedema, hepatikus encephalopathia és véralvadási zavar adódhat. Laboratóriumi vizsgálatokkal általában májenzimszint (ALT, AST, ALP, GGT), bilirubin, albumin, INR értékek mérhetők. Képalkotó vizsgálatok és nem invazív fibrosis-értékelés segítenek a stádium felmérésében; ritkán szükség lehet májbiopsziára. Kezelésének alapelvei a kiváltó ok kezelése, életmódváltoztatás (alkoholkerülés, testsúlycsökkentés), szükség esetén antivirális vagy immunszabályozó terápia, gyógyszerek használatának és toxikus anyagok kerülése, valamint a szövődmények kezelése. Súlyos esetekben májtranszplantáció fontolható meg.

Prognózisa függ az okoktól és a betegség stádiumától, amelyet gyakran Child-Pugh vagy MELD pontszámokkal ítélnek meg. Megelőzésében kiemelkedő szerepet játszik a hepatitis A/B vakcináció, az alkohol- és gyógyszerbiztonság, valamint a korai kockázati tényezők kezelése.