mykorrhízá

A mykorrhízá a növények és gombák közötti szimbionta kapcsolat, amelyben a gomba a növény gyökereihez kapcsolódik, és a gyökérrendszeren kívüli hifa-hálózatot is kiépít. A kapcsolat görög eredetű szókból kapta a nevét: mykós (gomba) és rhízā (gyökér). A szimbiózis kölcsönös hasznot jelent: a növény szénhidrátokat ad a gombának, a gomba pedig növeli a gyökér felületét és lehetővé teszi a tápanyagok, különösen foszfor és más vagy nehezen hozzáférhető elemek vékonyabb talajból történő felvételét, valamint javítja a vízfelvételt.

Két fő típusa a leginkább elterjedt: az arbuszkuláris mikorrhiza (AM) és az ektomikorrhiza. Az AM-t a Glomeromycota alapítja, a gombafonalak a gyökér cortex sejtjeibe hatolnak és arbuskulákat hoznak létre; ez a formája a földtani világ leggyakoribb mikorrhízája, szinte minden közönséges növényen előfordulhat. Az ektomikorrhízában a gomba körkörös vagy hengeres hifákat képez a gyökérfelület körül, mantlet és Hartig-háló formájában kapcsolódik a gyökérszövetekhez, gyakori fákban, például bükkben, fenyőben és más erdőgazdaságokban.

A mykorrhízának számos pozitív hatása van: növeli a foszfor és más nyomelemek felvételét, javítja a vízfelvételt és a szárazságtűrést, hozzájárul a talaj szerkezetéhez a hifa-hálózat és a glomalin-szerű anyagok révén, és fokozhatja a növények ellenálló-képességét kórokozókkal szemben. Környezet- és gazdálkodási szempontból a mikorrhizás növények fenntarthatóbb tápanyag-gazdálkodást és talajvédelmet kínálnak; talaj- és növényvédelmi programokban gyakran alkalmaznak mikorrhízát támogató beavatkozásokat és inokulumokat. Nem minden növény formai mikorrhízában élő; az alkalmazások egyedi fajokra és talajviszonyokra szabottak.