mozgástartás

Mozgástartás a szándékolt mozgás megkezdésének neurofiziológiai és kontrollfolyamata. Magában foglalja a motoros tervek előkészítését, a végrehajtó motorparancsok kibocsátását és az izmok aktivációjának kezdetét, amely a mozgás megindításához vezet. A folyamat összekapcsolja a kognitív felkészülést és a egyéni környezethez való alkalmazkodást is.

Neurofiziológiája szerint a mozgástartást a premotoros és a szupplementer motoros kéreg, a parietális kéreg és a bazális gangliák összetett hálózata irányítja. A Bereitschaftspotentialnek nevezett readiness potential az EEG-n megfigyelhető előkészítő tevékenység a mozgás előtt. A kisagy a mozgásidőzítést, a motoros végrehajtást pedig a corticospinalis pályákon keresztül végzik az izmokhoz érkező parancsokkal. A kontextus, belső célok vagy külső ingerek egyaránt befolyásolhatják a mozgástartást.

Időzítés szintjén a mozgástartás lehet önkéntes kezdeményezés vagy külső ingerre adott válasz. A kezdeti pont meghatározható EMG-, kinematikai és EEG-mérésekkel. A reakcióidő általában rövidebb külső ingerre adott válasz esetén, míg önkéntes kezdeményezésnél hosszabb lehet.

Klinikai jelentősége van: Parkinson-kórban például akinesia és bradykinesia formájában zavart szenvedhet a mozgástartás, és előfordulhat freezing of gait. Más neurológiai állapotok és agyi sérülések szintén érinthetik a mozgástartást.

Rehabilitációs és sportkontekstusban a mozgástartás javítására külső cue-technikák, vizuális vagy auditív jelzések, valamint képzeletbeli vagy megfigyelésen alapuló gyakorlás alkalmazható a kezdeti motoros aktivitás fokozására.