mozgáskorlátozottsággal

Mógáskorlátozottsággal olyan állapotok összessége, amelyek korlátozzák egy személy mozgáskészségét, járását, testtartását vagy a kéz és karok használatát. Az állapot lehet átmeneti vagy tartós, lehet veleszületett vagy szerzett. A fogalom része a fogyatékosság szélesebb körű fogalmának, amelyben a személy képességeinek korlátozottsága mellett a társadalmi környezet és az ellátó rendszerek alkalmazkodóképessége is számít.

Okai sokfélék: neurológiai megbetegedések (például stroke vagy sclerosis multiplex), gerincvelő-sérülések, mozgásszervi betegségek (például artritisz, osteoporosis), veleszületett vagy szerzett fejlődési rendellenességek és balesetek. Egyéni esetben lehet tartós vagy átmeneti, részleges vagy teljes mozgáskorlátozottság.

Naponta jelenthetnek kihívásokat a mozgáskorlátozottsággal élők: közlekedés, munkahelyi és iskolai hozzáférés, társas kapcsolatok és önrendelkezés. Ennek enyhítésére szolgálnak segédeszközök (kerekesszék, járókeret, ortopédiai segédeszközök), rehabilitációs szolgáltatások és személyre szabott terápiák, valamint az otthonok és közterek módosításai (akadálymentesítés, liftek, rámpák).

Az esélyegyenlőség érdekében nemzetközi, európai és nemzeti szinten jogszabályok és programok biztosítják a hozzáférést és a diszkrimináció elleni védelmet. Megvalósulhat például közlekedési és építészeti akadálymentesítés, akadálymentes oktatás és munkahelyek, valamint pénzügyi támogatások és szolgáltatások a mindennapi élet megkönnyítésére. A tiszteletteljes, befogadó társadalom megteremtéséhez pedig a nyelvi és attitűd- változtatások is szükségesek.

Kifejezések és megközelítések: a „mozgáskorlátozottság” olyan állapot leírására szolgál, míg a „mozgássérült személy” vagy „mozgáskorlátozott ember” kifejezések személyazonosságot is jelezhetnek. A nyelvet érdemes a személyes preferenciák és a kontextus figyelembevételével választani, a tiszteletteljes és semleges megfogalmazás ajánlott.