mikroelemeket

Mikroelemeknek vagy nyomelemeknek nevezzük azokat az ásványi anyagokat, amelyeket az élő szervezetek a normális működéshez rendkívül kis mennyiségben igényelnek. Hiányuk vagy fokozott bevitelük olyan egészségügyi zavarokat okozhat, ezért étrendjüknek és a környezeti forrásoknak kiszámítható módon kell biztosítaniuk a megfelelő mennyiséget. Ezek az elemek a talajból, élelmiszerekből és vízből kerülnek a szervezetbe.

Az emberi szervezet legfontosabb mikroelemei közé tartozik a vas (Fe), amely az oxigén szállításában játszik kulcsszerepet; a cink (Zn), amely enzimek működéséhez és az immunvédelmi folyamatokhoz szükséges; a réz (Cu), amely részt vesz például enzimkialakulásokban és energiatermelésben; a mangán (Mn), a jód (I) a pajzsmirigyhormonok szintézisééhez; a szelén (Se) és a selenoproteinek, az antioxidáns védelemhez; a króm (Cr) a szénhidrát- és lipidanyagcserében; a kobalt (Co) a B12-vitamint alkotó elem; a molibdén (Mo) néhány enzim kofaktora. Előfordulhatnak nyomokban nikkel (Ni) vagy más elemek is, de ezek szerepe faj- és szövetfüggő.

Hiányuk a táplálkozásban számos problémát okozhat: például vashiány vérszegénységhez, jódhiány a pajzsmirigy működési zavaraihoz, cinktartalékok hiánya növekedési és immunfunkciós problémákhoz vezethetnek. A mikroelemek külső forrásaiként szolgáló élelmiszerek változatos összetétele, a talaj tápanyagtartalma és a víz összetétele kritikus tényezők. A nyomelemek bevitelét gyakran ellenőrzik egészségügyi ajánlásokkal és élelmiszer-adalékanyagokkal.

A mikroelemeket emberi táplálkozásban és mezőgazdaságban is figyelemmel kísérik: megfelelő bevitelük biztosítható változatos étrenddel, illetve szükség esetén fortifikációval és célzott kiegészítőkkel. Az egyensúly fenntartása kiemelten fontos a mélyebb motívumokkal bíró biológiai folyamatokhoz.