migrény

A migrén egy primer fejfájás-rendellenesség, amely ismétlődő fejfájásrohamokat okoz. A rohamok általában 4-72 óráig tartanak, és gyakran pulzáló, egyoldali fejfájásként jelentkeznek. A fájdalom mellett gyakran előfordul hányinger vagy hányás, fény- és hangérzékenység, valamint a testmozgás fokozza a tüneteket. Néhány betegnél roham előtt vagy közben aura alakul ki, amely átmeneti és reverzibilis neurológiai tünetekből állhat.

Az osztályozás alapja a roham tünetei: migréna roham a fejfájás nélkül vagy migréne aura kíséretében. Aura esetén hosszabbodhat a látótérkiesés vagy vizuális zavar, érzészavarok, beszédzavarok is előjöhetnek; ezek a tünetek általában a fejfájás megjelenése előtt vagy alatt jelentkeznek, és reverzibilisek.

Diagnózisa klinikai alapon történik. Az ICHD-3 kritériumok szerint a rohamok jellemző tünetei és időtartama segítenek meghatározni a migrént. Nem szükséges specifikus biomarker vagy képalkotó vizsgálat a diagnózishoz, kivéve, ha a vörös zászló jellegű tünetek vagy rendellenességek felmerülnek.

Kezelése két részből áll: akut és profilaktikus. Akut kezelésként gyakran alkalmaznak NSAIDokat vagy triptánokat, szükség esetén antiemetikumokat. Kerülendőek bizonyos opioidok és kombinált fájdalomcsillapítók hosszú távon. Profilaktika indokolt lehet gyakori vagy hosszú ideig tartó rohamok esetén: vérnyomáscsökkentők (például béta-blokkolók), epilepszia elleni gyógyszerek, néha antidepresszánsok, CGRP-inhibitorok és botox injekciók krónikus migrén esetén. Életmód-változtatásokkal is javítható a gyakoriság és a súlyosság: rendszeres alvás, hidratáltság, testmozgás, stresszkezelés és trigger-kiváltó tényezők azonosítása.

Küzdelemmel és megfelelő kezelés mellett sok beteg stabilizálódhat, de a migrén hosszú távú, gyakran krónikus állapot lehet, amely egyéni megközelítést igényel.