migrénnél

A migrén egy gyakori neurológiai betegség, amely visszatérő, gyakran lüktető fejfájásokat okoz. A rohamok általában egyoldaliak, közepes vagy súlyos intenzitásúak, és 4–72 óráig tarthatnak. Gyakran társul hányinger, hányás, fény- és hangérzékenység. Néhány embernél a roham előtt vagy közben prodromális tünetek vagy aura jelentkezik, például vizuális zavarok vagy zsibbadás. Migrénnel élőknél a rohamok gyakorisága és súlyossága egyéni, és rohamok közötti időszakaik változóak.

Okai összetettek: genetikai hajlam és neurobiológiai folyamatok játszanak benne szerepet, például a kortikális terjedési depresszió és a trigeminovaszkuláris rendszer aktivációja, melyben a CGRP (calcitonin gene-related peptide) fontos szerepet tölt be. Kiváltó tényezők között gyakoriak a stressz, alvási- és étkezési zavarok, hormonális változások, időjárás és bizonyos ételek vagy italok.

Diagnózisát a klinikai tünetek alapján állítják fel az ICHD-3 kritériumai szerint; képalkotó vizsgálatot általában nem szükséges, kivéve, ha a fejfájás jellege vagy kísérő tünetei alapján gyanú merül fel vörös zászló jellegű állapotra.

KezeléseTwo fő irányelve: az akut rohamok kezelése és a gyakoriság csökkentése. Akut terápia: NSAID-ok vagy triptánok alkalmazása, antiemetikumokkal együtt. Újabb lehetőségek közé tartoznak a gepántok és a CGRP-monoklonális antitestek bizonyos esetekben. Preventív kezelésre gondolva gyakori rohamoknál béta-blokkolók, kalciumcsatorna-blokkolók, antiepileptikumok (például topiramát), vagy antidepresszánsok válhatnak ajánlottá. Újabb megoldások a CGRP-antagonisták és a botulinum toxin krónikus migrén esetén.

Nem gyógyszeres megközelítések közé tartozik a rendszeres alvás és étkezés, a hidratáltság, a testmozgás, stresszkezelés és a kiváltó tényezők elkerülése. Migrénteljes életet támogatja a korai felismerés és a személyre szabott kezelési terv kialakítása.