microcirculációban

A mikrocirkuláció a keringési rendszer azon szintje, amely a kapillárisok és a kisebb erek hálózatát foglalja magában. Fő feladata a szöveti anyagcsere biztosítása: az oxigén és a szén-dioxid cseréje, a tápanyagok és hormonok szállítása, a bomlástermékek eltávolítása, és a szervezet hőmérséklet-szabályozása. A mikrocirkuláció azon vaszkuláris egységekből áll, melyek közvetlenül a szövetekhez kapcsolódnak: arteriolák, kapillárisok és venulák.

Az oxigén és a tápanyagok átadása a kapilláris falon keresztül történik, miközben a folyadék- és elektrolit-háztartást, valamint a szöveti sav-bázis állapotot is szabályozza. A mikrocirkuláció szabályozását lokális metabolikus igények, vasomotoros tónus és endothelialis tényezők összetett kölcsönhatása végzi. Az endothel sejtek olyan mediátorokat termelnek, mint a nitrogén-oxid (NO) és endothelin, továbbá prosztaciklin és adenosin; a glycocalix a kapilláris falon védőrétegként hat, és befolyásolja a perfúziót.

A perfúzió nem egyenletes: a vasomotoros válaszok és a mikrovaszkuláris rekruitálás révén a test különböző részein különböző mikrocirkulációs áramlások alakulhatnak ki, például edzés vagy stressz hatására. A mikrocirkuláció mérése és megfigyelése modern módszerek segítségével történik, például intravitalis mikroszkópiával, capillaroscopiával, lézer-Doppler- vagy sidestream dark field imaginggel.

A mikrocirkuláció zavara számos betegségben megfigyelhető, ilyen például cukorbetegségben, szepszisben és sokkos állapotban, illetve bizonyos szív- és érrendszeri betegségekben. Ezek a zavarok összefüggésbe hozhatók az egyes szervek működésének kiesésével és a prognózis romlásával. Terápiás megközelítések közé tartozik a folyadék- és vasopressor-kezelés, az endotheliális funkciót támogató terápiák és az egyéni perfúzió-optimalizálás.