micellaképzdés

A micellaképzés a felületaktív anyagok oldatban történő aggregációja, amely során mikellákat alakítanak ki. Ezt a jelenséget általában a kritikus mikellakoncentrációnak (CMC) nevezett határkoncentráció elérése után figyelhetjük meg: a felszínaktív molekulák monomerként léteznek, majd meghaladó koncentráció esetén spontán összetolódnak és felületük belső részébe zárják hidrofób részeiket, mikellákat képezve.

A mikellák olyan kolloidális szerveződések, amelyekben a molekulák hidrofób farokoldala befelé, a hidrofil fej pedig kifelé található a víz felé nézve. Így a belső térben hidrofób réteg alakul ki, a felület pedig vízhez közel marad. A mikellák dinamikus szerkezetűek: a monomer molekulák gyakran cserélődnek egymás között, de az aggregátumok mérete és alakja megtartja az általános jellemzőket.

Az alak és méret függ a surfaktáns típusától és a környezeti feltételektől. Leggyakoribb a gömbszerű mikella, de magasabb koncentrációkban vagy különleges szerkezetekben előfordulhatnak más formák is. A CMC-t befolyásolják a molekula hosszúsága, a töltés (iontípus), a hőmérséklet, az oldószer összetétele és az ionerősség.

Fontos területek közé tartozik a detergensek és oldószerek hatékonysága, mert a mikellák képesek a vizes közegben nehezen oldódó anyagokat is solubilizálni hidrofób magjukba zárva. Gyógyszer- és kozmetikai termékekben is hasznosak, például hatóanyagok szállításában vagy steril rendszerekben. A micellaképzés tehát alapvető fogalom az emulzió- és tisztítási technológiákban, valamint a modern oldattudományban.