metaforára

Metafora a retorika és a költészet egyik alapvető átvitt értelemben használt nyelvi eszköze, amelyben egy jelenséget vagy fogalmat úgy jellemzünk, hogy azt egy másik, látszólag összeférhetetlen dolog tulajdonságaival ruházzuk fel. Ennek révén új értelmet és vizualitást kap a megfogalmazott jelenség. A metafora nem szó szerinti összehasonlítás, hanem a jelentések áthelyezése, amelyben a közlendő közelebb kerül a hallgató vagy olvasó értelmi élményéhez.

A metafora megvalósítása lehet nyílt vagy rejtett. Nyílt metaforában világosan feltárul a hasonlítási viszony, például: „az idő pénz.” Rejtett metaforában pedig a hasonlat még kevésbé explicit, de a képzet révén érvényesül a mondanivaló. A metaforáknak fontos szerepe van az irodalomban, a médiában és a hétköznapi beszédben is, mert segítségükkel összetett érzelmeket és eszméket könnyen átadhatunk.

Típusai közé tartozik a klasszikus metafora, az áthallásos metafora és a kifejezetten hosszú, kiterjesztett metafora (metaforafolyam). Használatával fokozható a kifejezőerő, színesség és a mondanivaló átélése. Gyakori példák közé tartozik az „élet egy utazás” vagy az „idő pénz” típusú kijelentések, amelyek új értelmi dimenziót adnak a megszokott fogalmaknak.

A metaforára alattomosan utaló vagy kapcsolódó szerkezetek a mondatokban gyakran részei összetett kifejezéseknek, ahol a toldalékokkal kapott alak, például a metafora‑ra, lehetővé teszi a vonatkozó vagy irányított értelmezést. A szóalak tehát a nyelvtani ragozás eredménye, amely a mondat szerkezetében a metaforára vonatkozó vagy hivatkozó funkciót erősítheti.