metafikciók

Metafikciók (metafikció) vagy metafikcionális művek olyan irodalmi alkotások, amelyek tudatosan reflektálnak a fikció mivoltára és a történetmesélés folyamatára. A metafikcióban a szerző vagy a narrátor gyakran beavatkozik a szövegbe, kifejezetten felfedi, hogy a cselekmény egy előre megírt mű része, vagy a történetben a valóság illúziója megkérdőjeleződik. Gyakori eszközök a negyedik fal átlépése, a belső vagy külső narráció többszöri rétegzése, a történetbe beleszőtt kommentárok, illetve a műfajok és világok közötti intertextualitás.

A metafikció gyakran a valóság és a fikció viszonyának vizsgálatát vállalja, a kreatív önreflexió révén felvetve kérdéseket az írói felelősségről, az olvasó aktív szerepéről és a cselekmény konstrukciójáról. A 20. századi posztmodern írás főként ismertette meg a metafikciót a széles olvasóval, például Italo Calvino If on a winter's night a traveler című művében vagy John Barth írásaiban. Korábbi példák közé tartozik Laurence Sterne Tristram Shandy-ja, amely már a korai formában játszott az olvasóval és a történet kereteivel.

Magyar nyelvű irodalomtudományban a metafikció fogalmát és eszközeit a posztmodern regényekkel együtt értelmezik; kutatások gyakran hangsúlyozzák, hogy a metafikciók a műfaji kísérletek egyik központi területét képezik, és hozzájárulnak a szerzői önkifejezés és az olvasói részvétel új lehetőségeinek kidolgozásához.