rétegzése

Rétegzése vagy rétegződés a jelenség, amikor egy anyagban vagy rendszerben egymásra helyeződő, különböző tulajdonságú rétegek alakulnak ki. A rétegek létrejöhetnek lerakódással, diffúzióval vagy szerkezetek szerveződésével, és lehetnek természetes eredetűek vagy mesterségesen létrehozottak.

Geológiában a rétegzettség a kőzetekben és a talajokban megfigyelhető egymás fölé illeszkedő rétegekből álló sorozat. A rétegek összetétele, vastagsága és a réteghatárok alapján következtetni lehet a képződési környezetre, a földtörténetre és az ásványi összetételre. A rétegek sorrendje a relatív kort megadó stratigráfiában alapvető szerepet játszik.

Biológiában a rétegződés a szövetek vagy sejtrétegek kialakulását jelenti, például a bőr többrétegű felépítése vagy a növényi szövetekben zajló rétegződés. A talajokban rétegződésként horizontok jelennek meg, amelyek különböző molekulákat, nedvességet és tápanyagokat tartalmaznak, és befolyásolják a víz- és tápanyagáramlást.

Az anyagtudományban a rétegzést laminált vagy bevonatos rendszerekben alkalmazzák. Több rétegből álló filmek és kompozitok javítják a gátló tulajdonságokat, a mechanikai szilárdságot és a hő- vagy hangszigetelést. A rétegek lehetnek különböző anyagok, kapcsolódási módok pedig lehetnek fizikai vagy kémiai kötésűek.

Vizsgálata és értelmezése a földtani, ökológiai vagy mérnöki kontextusban történik. A rétegzettség segít a kor meghatározásában, a változások történetének nyomon követésében, valamint a rendszerek funkcionális rétegeinek megértésében, akár földtani, biológiai vagy társadalmi rétegződésként.