metaadatstandaardok

A metaadatstandaardok olyan strukturált iránymutatások vagy specifikációk, amelyek meghatározzák, hogyan kell digitális objektumokhoz kapcsolódó metaadatokat létrehozni, tárolni és kódolni. Célja a leíró és strukturális információk egységes megfogalmazása, hogy az adatok könnyen kereshetők, értelmezhetők legyenek, és hosszú távon is használhatók maradjanak. A szabványok elősegítik az interoperabilitást különböző rendszerek között és megkönnyítik az adatok feltárását, archiválását és megőrzését.

A metaadatok rendszerezésére többféle típus létezik. A leíró metaadatok a tárgyak alap adatait írják le (cím, alkotók, dátumok). A strukturális metaadatok a komponensek közötti kapcsolatrendszert írják le, például könyvtári vagy archívumi egységek összefüggéseit. Az adminisztratív metaadatok a hozzáférésre, jogokra, archiválási feltételekre vonatkoznak. A standardok gyakran tartalmaznak kötelező és opcionális elemeket, és lehetnek elemeket megadóztatók vagy ellenőrzéskövető keretek.

Gyakori metaadatstandaardok közé tartoznak a Dublin Core, amely egyszerűségével széles körben használható leíró elempakkot kínál; MARC és MODS, amelyek könyvtári katalógusokhoz és leírásokhoz szolgálnak; METS és PREMIS a digitális megőrzéshez és csomagoláshoz; EAD archívumi leírásokhoz; valamint ISO 19115 geospatial adatokhoz. Ezen szabványok együttműködése lehetővé teszi, hogy objektumok metaadatai jól gazdálkodhatók legyenek nagy rendszerek között és hosszú távon elérhetők maradjanak.

Implementáció során fontos a metadata minőség és a konzisztencia, a szemantika és a beszélt nyelvek közötti összhang, a kontroller vocabularies használata és a hosszú távú fenntarthatóság. Gyakori encodingsálások XML, XML-based packaging (pl. METS), vagy RDF/JSON-LD formátumok; persistent identifikátorok és adatintegritásra szolgáló mechanizmusok alkalmazása javasolt. A trendek közé tartozik a Linked Data és schema.org használata a nyílt metadata fokozására.