megtestesülés

Megtestesülés, latinul incarnatio, olyan teológiai fogalom, amely szerint egy isteni vagy transzcendens lény testet ölt és a földi világban valósággá válik. A kifejezés eredetileg a test felvételére utal, és leggyakrabban a keresztény hagyományokban használatos. Szélesebb értelemben metaforikusan is előfordul, amikor egy eszme vagy erény konkrét formát ölt.

A keresztény teológiában a megtestesülés központi tanítás: Isten Második Személye, az Ige (Logosz) a Szentháromság részeként a Földre jön, és Jézus Krisztusban testet ölt. A megtestesülés szerint Jézus egyszerre teljesen Isten és teljesen ember, a két természetet egy személyben egyesülve. Ennek célja a megváltás és a felmentés: Isten szeretetének és kegyelmének megnyilvánulása a világban, valamint az emberiség bűnének kiengesztelése által. A teológia hangsúlyozza a hipostatikus uniót, vagyis hogy a természetek egy személyben, összekapcsolódva léteznek. A tételek részleteit a korai egyház zsinatai, különösen a Chalcedoni zsinat, rögzítették.

A megtestesülés tanától eltérő vagy ezt megkérdőző nézetek is léteznek, például a docetizmus a megtestesülés részleges vagy csupán látszólagos voltát állította. Különböző hagyományokban az értelmezések részleteiben lehetnek különbségek, de a megtestesülés mint Isten emberi formában való megjelenés központi elem a keresztény hitrendszerben.

A kifejezés a vallási kontextuson túl is előfordulhat, amikor egy elv vagy ideológia konkrét, megfogható formát ölt.