magánhangzót
Magánhangzó a beszédhangok közül az a fajtája, amely a szótag magvát adja, és amely a szótagolás központi elemét képezi. A magyar írásrendszer 14 magánhangzót különböztet meg: a, á, e, é, i, í, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű. A hosszúságot jelölő külső írásjelek az á, é, í, ó, ú, ő és ű; ezek a formák a hosszú magánhangzók megfelelői. A magánhangzók lehetnek rövidek és hosszúak, és a hangértékük határozza meg a szótagok hangzását.
A magánhangzók csoportosítása tradicionalisan front és back szerint történik: back hangok közé tartozik például a, á,
A magánhangzók a szótagok alaphonémái, és a magyar nyelvre jellemző magánhangzó-harmónia azokat követi: a toldalékok végződései
A magánhangzók szerepe a helyesírásban is alapvető: a hosszú és rövid magánhangzók írásban történő megkülönböztetése a