magánhangzóharmonizmus

Magánhangzóharmonizmus a fonológiai és morfológiai jelenség, amelynek során a szó vagy a gyökér közvetlen környezetében lévő magánhangzók minősége szerint választódik ki a toldalékokban vagy a kapcsolódó morfémákban megjelenő magánhangzó. A jelenség lényege, hogy a toldalékokban megjelenő magánhangzók illeszkednek a szótő végső magánhangzójához, így a szó belső hangzása összhangban marad.

A magánhangzóharmonizmus legfontosabb összetevője a hátrafelé (back) és előrefelé (front) harmonizálás. A toldalékok két vagy több allomorffal rendelkezhetnek, amelyeket a szótő végső magánhangzója határoz meg. Gyakran társul a kerekítés is: bizonyos toldalékok e két rendszer szerint választhatóak, hogy a szó egészének hangzása egységes legyen. A rendszer gyakorlati példája a -ban/-ben toldalékkapcsolás: ha a szótő Back hangzókat tartalmaz, a -ban formát használhatja (házban), ha előrefelé tartalmaz front hangzókat, a -ben formát (kertben) kerül alkalmazásra.

Magyarországon a magánhangzóharmonizmus a magyar nyelv egyik alapvető fonológiai jelensége, amely a személyes és típusos toldalékok morfológiájában jelentkezik. Szükség szerint kivételek is előfordulhatnak, például kölcsönszavaknál vagy bizonyos morfológiai környezetekben, ahol a harmonizáció megtorpan vagy részlegesen érvényesül. Hasonló rendszerű harmonizmus más nyelvekben is megtalálható, például a turkic nyelvekben és a finnugor rokonságú nyelvekben, de részleteiben változó formában jelenik meg.