magfáradási

Magfáradás, vagy magfáradási jelenség, a mechanikai fáradás olyan formája, amely a szerkezet belső magrészében, a felületi rétegek megterhelése nélkül alakul ki ciklikus terhelés hatására. A kifejezés a mag (belső rész) fáradási reakcióira utal, és gyakran a belső szerkezeti rétegekben lezajló mikroszkopikus módosításokra vonatkozik. A jelenség értelmezése során a vizsgálatok nemcsak a külső repedéseket, hanem a belső, szemcsés vagy diszlokáció-vezérelt folyamatokat is figyelembe veszik.

Mechanizmusai között szerepel a ciklikus feszültségek által kiváltott diszlokáció- és szemcsen belüli mozgás, amely repedéskezdemények kialakulásához és növekedéséhez vezethet. A belső magban zajló válaszokat befolyásolhatják olyan tényezők, mint a hőmérséklet- és sugárzásgradiensek, vegyi környezet, anyagminőség és a terhelési spektrum jellege. Ennek eredményeként a magban keletkező repedések hosszú távon a teljes alkatrész szilárdságát és élettartamát ronthatják.

Diagnosztikai megközelítések közé tartoznak a roncsolásmentes vizsgálati módszerek, például ultrahang, röntgen vagy akusztikus emisszió, valamint a mikroszerkezeti elemzések, amelyek a belső repedések és a szemcsezettség állapotát feltárják. A magfáradás megelőzése érdekében a tervezésben és gyártási folyamatban figyelembe veszik a belső feszültségek csökkentését, megfelelő hőkezeléseket, anyagválasztást és a terhelési spektrum optimalizálását.

Jellemző alkalmazási területek közé tartoznak olyan nagy teherbírású vagy környezeti hatásoknak kitett szerkezetek, ahol a belső mag állapotának kontrollja kritikus lehet, például repülőgépek szerkezeteiben vagy ipari energiatermelő berendezésekben. A fogalom magyar nyelvű irodalomban ritkán jogi terminusként jelenik meg, inkább a belső fáradási folyamatok összefüggésében használt leírás.