magfizikában

A magfizika a fizika azon ága, amely az atommagok szerkezetével, kölcsönhatásaival és a bennük lezajló folyamatokkal foglalkozik. Célja megérteni, hogyan alakul ki a magok stabilitása, és hogyan lépnek működésbe a radioaktív bomlások, a magreakciók és a kapcsolódó energia-közlések.

Az atommagot protonokból és neutronokból épül fel. Ezek között az erős kölcsönhatás tartja össze a magot, amely a kötőenergia formájában megmutatkozik. A mag stabilitását a proton- és neutronszám, a mag energia‑kiosztása és a kötőerők erőssége határozza meg. A radioaktív magok idővel átmeneteket hajtanak végre alfa‑, béta‑ vagy gamma‑kibocsátással, és más, mesterséges körülmények között végbemenő magreakciók során is energia szabadul fel.

A magfizikában vizsgált folyamatok közé tartozik a maghasadás és a magfúzió, valamint a különféle reakciók, amelyeket részecskegyorsítók és atomreaktorok kezdeményezhetnek. Ezeket mérési adatokkal és elméleti számításokkal kötik össze, és a keresztmetszetek, energiakimenetek, valamint a keletkező részecskék jellemzői kulcsfontosságúak.

A magfizika alkalmazásai kiterjednek a nukleáris energia termelésére, a gyógyászatban radiokarbon nyomjelzés, radioterápia vagy izotópos diagnosztika területére, az iparban és környezetvédelemben végzett vizsgálatokra, valamint a csillagászatban a kozmikus nucleoszintézis megértésére.