méhnyálkahártyarák

Méhnyálkahártyarák (endometriumrák) a méh belső nyálkahártyáját alkotó sejtek rosszindulatú megbetegedése. A női onkológiai betegségek közül a leggyakoribb a fejlett országokban. Jellemzően 55–65 éves korban jelentkezik; a premenopauzában ritkább.

Fő rizikótényezők közé tartozik a hosszú távú ösztrogénhatás kiegyensúlyozatlan progeszteronhiány nélkül (például elhízás, nulliparitás, késői menopauza), genetikai prediszíciók (Lynch-szindróma), diabetes mellitus és hypertonia. Tamoxifen-kezelés is növelheti a kockázatot.

Tünetek és diagnózis: leggyakoribb tünet a rendellenes hüvelyi vérzés, különösen postmenopausában. Ezt követheti alhasi fájdalom vagy kismedencei panasz. A diagnózis kezdetben nőgyógyászati vizsgálattal és endometrium-biopsziával történik (pipellás vagy curettage). A végső stádium megítéléséhez képalkotás szükséges: transzvaginális ultrahang az endometrium vastagságának felmérésére, MRI a méh falának és helyi kiterjedésének értékelésére, szükség esetén CT vagy PET-CT a terjedés kimutatására.

Kezeés: a stádiumtól függő, de általában a műtéti ellátás az alap. A legtöbb esetben teljes hysterectomiát és bilaterális adnexectómiát végeznek, gyakran nyirokcsomó-eltávolítással. Adjuváns kezelésként radioterápia vagy kemoradioterápia alkalmazható a kockázat alapú megítélés szerint.

Prognózis és megelőzés: a 5 évre becsült túlélés erősen függ a stádiumtól; korai stádiumban általában jó. Megelőzésre törekedve ajánlott a testsúly kontrollja, rendszeres testmozgás, cukorbetegség és magas vérnyomás kezelése. A kombinált orális fogamzásgátlók a kockázat részben csökkenthetik, és Lynch-szindrómában genetikai tanácsadás, illetve kockázatcsökkentő hysterectomia merülhet fel.