lökéshullám

A lökéshullám olyan közegben keletkező nyomáshullám, amely gyorsabban terjed, mint a helyi hangsebesség. Jellemző rá a hirtelen, többszörösen erősen megemelkedő nyomás, a sűrűség és a hőmérséklet gyors megváltozása, és a hullámfront éles, meredek profila. A lökéshullámok általában nemlineárisak, rövid ideig léteznek, és a terjedés közben energiájuk fokozatosan gyengülhet a közeg geometriája és elnyelése miatt.

Képződésük többféle lehet. Gyors energiafelszabadulás eredményeként, például robbanás vagy intenzív kémiai reakciók, illetve olyan helyzetekben, amikor egy test gyorsan halad át a közegen, meghaladva a hangsebességet (szupersonikus jelenségek). Laboratóriumi eszközökkel szelepességgel vagy lézerrel, illetve speciális lökéshullám-generátorokkal célzottan hozhatók létre fókuszált hullámfrontok.

Az alkalmazások között jelentős szerepe van az orvostudományban. Extracorporalis lökéshullámtérápia (ESWT) fájdalomcsillapításra és gyógyulási folyamatok serkentésére használható ín- és izomsérülések kezelésében, valamint bizonyos gyógyászati problémák esetén a regeneráció elősegítésére. A litotrípia, vagyis vesekövek zúzása is lökéshullámokkal történik. Ezen kezeléseknél a nyomáscsúcs és az energiát hordozó sűrűség (energiaáramlás-sűrűség) mérésével és a fókuszált geometriával szabályozzák a hatást és a kockázatokat.

Minden területen a lökéshullámokat mérik és modellezik a nyomás-idő történettel, a könnyű mérnöki alkalmazásoktól a földtudományig és az ipari feldolgozásig. A fogalom tehát különböző kontextusokban használatos, de közös alapja a hirtelen nyomásváltozás kifejtett hatása a közegen.