légkörökkel

Légkörök olyan gázos rétegek, amelyek egy égitest körül helyezkednek el, és gravitációval tartják őket. Ezek a rétegek befolyásolják a felszínre érkező fény- és részecskesugárzás feldolgozását, a hőmérsékletet és az időjárást, és alapvetőek az élet fennmaradásához. Különböző égitesteknél a légkörök összetétele és vastagsága jelentősen eltérhet.

A Föld légköre főként nitrogénből és oxigéből áll, kisebb mennyiségben argon, szén-dioxid és vízgőz található benne. A tengerszinthez közel a nyomás körülbelül 101,3 kilopascal (1 atmoszféra). A légkör sűrűsége és a nyomás magassággal gyorsan csökken, és a hőmérséklet-változás is rétegek szerint érthető meg.

A légkör rétegződése a troposzférával kezdődik, ahol az időjárás zajlik, és ahol a hőmérséklet általában csökken a magassággal. A troposzféra határát a tropopauza jelzi. A tropopauza fölött a stratoszféra található, ahol a hőmérséklet a magassággal nő az ózontartalom miatt. A mezoszféra a hőmérséklet további csökkenését hozza, majd a termoszféra felmelegszik a napsugárzás hatására, végül az exoszféra fokozatosan átmegy a kozmoszba.

Más égitestek légkörei igen változatosak: Mars vékony, főként CO2-alapú légköre; Vénusz rendkívül sűrű CO2-légkör felhőkkel. A gázóriások, mint Jupiter és Szaturnusz, főként hidrogént és héliumot tartalmaznak, vastag felhő- és nyomásrétegekkel. Exoplaneták légköreit pedig spektroszkópiai megfigyelésekkel tanulmányozzák.

Méréseik és elemzésük lehetővé teszi a klíma- és időjárás-modellek fejlesztését, a bolygók habitabilitásának felmérését és az űrkutatás gyakorlati feladatait. A légkörök megismerése kulcsfontosságú a környezetvédelmi és űrtechnikai döntésekben is.