lerakódásokat

A lerakódások olyan anyagok halmozódása, amelyek adott környezetben idővel felhalmozódnak és szilárd állapotban megmaradnak. A kifejezés széles körben használatos: geológiában, környezeti tudományokban és orvosi kontextusban.

Geológiában lerakódások lehetnek üledékek, kristályosodott ásványok vagy ércek. A lerakódás mechanizmusai közé tartozik a kiülepedés, kristályosodás és a részecskék szállításával történő felhalmozódás, amelyet áramlásváltozás, hőmérséklet- vagy nyomásváltozás előidézhet. Hosszú idő alatt ezek a folyamatok kőzetszerkezetekké alakulhatnak vagy gazdag érces testekké válhatnak.

Biológiai és orvosi kontextusban a lerakódások olyan anyagok, amelyek a szervezetben nem oldódnak fel, vagy ott képződnek, ahol nem kellene. Példák közé tartozik a kalcium-lerakódások (calcifikációk) a szövetekben és a szív- és érrendszerekben, lipidlerakódások plakkokban, húgysavas kristályok kristálylerakódások az ízületekben, illetve a fogkő, mint összetett lerakódás a fogakon.

A lerakódások felismerése különböző módszerekkel történik: geológiában radiometrikus datálás, mikroszkópos vizsgálat és kémiai analízis; orvosi területen képalkotó eljárások, ultrahang, CT vagy MRI, illetve szövettani vizsgálat segíti a diagnózist és a kezelés tervezését.

A lerakódások jelentős információt nyújthatnak a környezet történetéről vagy a betegségek mechanizmusáról, és a kezelés attól függ, hogy mi okozza és milyen hatással van az adott rendszeren.