legitimációja

Legitimációja a magyar nyelvben két fő értelemben használatos: egyrészt a legitimáció aktusát vagy folyamatát jelenti, vagyis amikor valami jogossá vagy jogosultságossá válik. Ebben a értelemben a legitimáció a társadalmi vagy jogi elismerés eredménye, amely lehetővé teszi intézmények vagy személyek hatalmának és jogkörének gyakorlását.

Más részen a kifejezés a bizonyító okmányokra utal, azaz olyan dokumentumokra vagy jogosultságokra, amelyek igazolják a személyazonosságot vagy egy adott jogosultság fennállását. Ilyen értelemben a legitimációja lehet az egyszeri személyazonosító igazolvány, útlevél vagy belépési engedély, amelyet szolgáltatások igénybevétele vagy hozzáférés biztosítása során kérnek.

Politikai–szociológiai szövegkörnyezetben a legitimáció úgy értelmezhető, mint egy közösség által elfogadott hatalom jogosultsága. Weber szerint a legitimáció forrásai lehetnek a hagyományos, a karizmatikus és a jogilag-racionális elvek alapján létrejövő legitimitás. A legitimáció stabilitást adhat a rendszereknek, mert a hatalom nem kizárólag erőszakra támaszkodik, hanem konszenzusra épül.

Etymológiailag a legitimáció szó latin eredetű (legitimatio), a magyarban pedig gyakorlati módon a jogosság vagy azonosítás fogalmaihoz kapcsolódik. Elterjedt kifejezések közé tartozik a legitimációs eljárás, az azonosítás vagy a hitelesítés, amelyek a jogi, közigazgatási és vállalati nyelvben gyakoriak.