laktátot

A laktát (laktát-ion) a tejsav kémiai formája, amely sóként vagy oldatban létezik a szervezetben. Az emberben a domináns formája az L-laktát; kis mennyiségben D-laktát is előfordul. Anyagcsere szempontból a laktát egy köztes termék, amely a glikolízis során keletkezik.

A laktát képződése főként az anaerob glikolízisben történik: a piruvát laktát-dehidrogenáz (LDH) hatására laktáttá alakul, miközben NAD+ regenerálódik. Ez lehetővé teszi a glikolízis folytatását oxigénhiányos vagy gyors izommunka közben. A laktát kikerül a sejtből és a véráramba kerül, a szövetek közötti transzportot pedig monocarboxylate transzporterek (MCT1–MCT4) biztosítják.

Szövetekben a laktát energiahordozóként szolgálhat: a májban glükózzá alakul a Cori-kör keretében, míg a szív és az agy gyakran oxidatív energiaként használják. A laktát transzportja lehetővé teszi a test különböző részei közötti energia-áramlást, és szerepet játszik az energiaegyensúly fenntartásában sportos vagy megbetegedéses állapotokban.

Klinikai és fiziológiai szempontból a vér laktátszintje fontos indikátor: emelkedése gyakran anaerob metabolizmusra vagy elégtelen szöveti perfúzióra utal, például intenzív testmozgás, shock vagy bizonyos betegségek esetén. A sporttudományban a laktátskúcs a test edzési válaszainak értékelésére szolgál. Nyugalmi állapotban általában 0.5–2.2 mmol/L a normál tartomány. Súlyos esetek lactic acidosisra utalhatnak.

Összegzés: a laktát fontos köztes termék az energiatermelésben és a szövetek közötti anyagcserében; szükség szerint felhasználható energiaforrásként vagy glükóz előállításának prekurzoraként, és értékes klinikai jelzőként szolgál.