képnyomatokat

Képnyomatok olyan nyomtatott reprodukciók, amelyek egy eredeti mű képi vagy fotóalapú megjelenítését másolják le. Gyakran több példányban készülnek, és kiadáskor sorszámmal és aláírással látják el őket. Különböző technikákkal és hordozóanyagokkal készülhetnek.

Az előállítás technikái három fő kategóriába sorolhatók: intaglio (például rézkarc, rézmetszet, mezzotint, aquatint), relief (fametszet, linóleummet), valamint planográfia vagy litográfia (litográfia). Ezen felül a modern gyakorlatban megtalálhatók a selyemnyomatok (screenprint), az offset-nyomatok és a digitális nyomatok (például giclée). A különböző technikák eltérő textúrát, tónust és tartósságot adnak a nyomatoknak.

Az előállítás során a művet átültetik a nyomathordozó mátrixra, majd a megfelelő tinta és nyomóberendezés segítségével a kép a papírra kerül. A folyamat gyakran ismételhető, de a kiadott példányokat korlátozott példányszámban készítik, és minden darabot sorszámmal és az alkotó aláírásával lát el. A papír minősége és a tinta rétege meghatározza a hosszú távú megőrzést és az értéket.

Historikusan a képnyomatok fontos szerepet játszottak a művészeti hozzáférhetőségben: a 15–16. századtól kezdve a fametszetek és rézmetszetek lehetővé tették a művek szélesebb körhöz juttatását. A 19. században a litográfia és később a fotónyomatok megteremtették a vizuális kultúra új formáit. A kortárs gyakorlatban a képnyomatok gyakran önálló művészeti formaként léteznek, és kiadásaik révén részei a galériák és gyűjtemények életének.

Védelmi és gyűjtői szempontból a képnyomatokat az autentikusság és a kiadásjelzők alapján értékelik: aláírás, sorszám, kiadási dátum, papírtípus és a kiállítási adatok fontosak. A szerzői jog és a reprodukciók használatára vonatkozó jogi feltételek ismerete szükséges.