korróziótípusok

A korrózió olyan folyamat, amely során a fémek felületén kémiai vagy elektrokémiai reakciók révén anyagkiesés következik be. A korrózió típusai a mechanizmusok és a környezet alapján különböznek, így a tervezés és a megelőzés szempontjából fontos megkülönböztetni őket.

Egyenletes korrózió: a reakciók a felület egészén egyenletesen hatnak, ezért az anyagveszteség szinte mindenhol azonos ütemben zajlik, és a felület egységesen kopik. Ez a legáltalánosabb formája sok agresszív közegben.

Galván korrózió: két különböző fém érintkezése egy elektrolitban galvanikus cellát hoz létre; az anodikus fémet érő korrózió gyorsabb, ezért a gyengébb vagy magasabb electro negatív potenciállal rendelkező fém gyorsabban károsodik.

Pitting korrózió: helyi, lokális anyagvesztés, amely kis mélyedéseket hoz létre a felületen; bár a felület nagy része ép maradhat, ezek a mélyedések gyorsan terjedhetnek és gyengíthetik a szerkezetet.

Crevice korrózió: a résekben, tömítések és lerakódások alatti környezet differenciált oxigénellátása miatt alakul ki; a helyi körülmények agresszívebb korróziót okoznak, mint a nyitott felületen.

Intergranuláris korrózió: a szemcsék határain megbomlott kielégítés vagy kohószerkezeti hatások miatt a anyag a szemcsék közötti területeken indul korrodálni, ami a szerkezeti szilárdságot érintheti.

Feszültség-korróziós repedés: állandó vagy időszakos mechanikus feszültség és korróziós közeg hatására repedések keletkeznek és terjednek, ami hirtelen vagy lassú gyengülést okozhat.

Korróziós fáradás: ciklikus terhelés és korrózió együttes hatása gyorsítja a repedésképződést és a törési folyamatokat, különösen dinamikus környezetben.

Mikrobiológia által befolyásolt korrózió: mikroorganizmusok és biofilmek jelenléte befolyásolja a korróziós folyamatokat, gyakran lokálisan erősebb korróziót eredményezve.

A korrózió megértése és a megfelelő anyag-, felület- és környezetkezelés segíti a hosszú élettartamot és a biztonságos működést különböző alkalmazásokban.