Intergranuláris

Az intergranuláris kifejezés a szemcsék között elhelyezkedő határfelületeken vagy az azokon végbemenő jelenségekre utal polykrystalin anyagokban. A szemcsék kristályrácsból álló területek, amelyeket a szemcsehatárok választanak el egymástól. Ezek a határok gyakran eltérő összetételű és szerkezetű zónák, ezért az intergranuláris jelenségek jelentősen befolyásolják a mechanikai és korróziós tulajdonságokat.

Fő jelenségek közé tartozik az intergranuláris korrózió, amely a szemcsehatárokon halad vagy ott indul ki. Gyakran sensitizáció vagy karbidkicsapódás okozta króm-depléció idézi elő, így a határ anodikusabbá válik, és a korrózió ott gyorsabban terjedhet. További példa az intergranuláris szakadás, amikor a repedés a határfelületek mentén terjed. A szemcsehatár diffúziója pedig gyorsabb lehet a rácsban történő diffúziónál, és befolyásolja öregedést és szilárdságot.

Megelőzés és vizsgálat: a szemcsehatár-konstrukció javítására törekednek úgynevezett grain boundary engineering révén, amely a kedvező határtípusok arányát növeli. Hőkezeléssel csökkentik a sensitizációt, és az ötvözetek korrózióállóságát javítják. A vizsgálatok során EBSD és más mikroszkópos módszerek segítenek a szemcsehatár-összetétel és a határkimenet meghatározásában, míg mechanikai és korróziós tesztek a hatások gyakorlati jelentőségét értékelik.

Összegzés: az intergranuláris jelenségek alapvető szerepet játszanak a polykrystalin anyagok viselkedésében, különösen korrózióra és torzulásra. Megfelelő tervezéssel és kezeléssel ezek a hatások csökkenthetők, és a megbízhatóság növelhető.