korrózióálló

A korrózióálló kifejezés olyan anyagokra és felületkezelésekre utal, amelyek célja a korrózió lassítása vagy megakadályozása adott környezetben. Gyakran alkalmazzák vasalapú és nem vasalапú anyagokra, valamint bevonatokra vagy passzivációs kezelésekre. A korrózióállóság nem abszolút tulajdonság, hanem környezetfüggő; egy anyag lehet korrózióálló adott környezetben, de más környezetben már nem.

A legismertebb korrózióálló anyagok közé tartoznak a korrózióálló acélok, azaz rozsdamentes acélok, melyeket jelentős króm (általában 10,5% felett) tartalom jellemez. Ezek közé tartoznak a 304 és 316 típusú rozsdamentes acélok; utóbbiban a molibdén növeli a sós környezetekkel szembeni ellenállást. Emellett léteznek korrózióálló ötvözetek nikkel- vagy titániumalapúak, illetve olyan bevonatok és kerámiabevonatok, amelyek a felületet védik a környezeti hatásoktól.

A korrózióállóság fő mechanizmusa a passzív oxidréteg kialakulása a felületen, amely önjavító krómoxid réteget képez és megakadályozza a további korróziót. Az ötvözés és a bevonatok ezt a védőréteget fokozzák, például króm, nikkel vagy molibdén hozzáadásával.

A tesztelés és szabványok közé tartoznak a sószórásos vizsgálatok és elektro-kémiai mérések. Szabványok például a rozsdamentes acélokra vonatkozó EN 10088, valamint a sószórásra vonatkozó ASTM B117 és ISO 9227.

Különösen fontos a környezetnek megfelelő korrózióálló anyag kiválasztása: vegyi és tengeri környezetben gyakran nagyobb ellenállást kíván meg korrozióálló acél vagy bevonat. A karbantartás része a passiválás és tisztítás elvégzése, mert a szennyeződések és kloridok ronthatják a védőréteget.