kommunikációtudományban

A kommunikációtudomány a kommunikáció jelenségeinek elméleti és empirikus vizsgálatával foglalkozó tudományág. A vizsgált területek közé tartozik az emberi beszéd és írás, a nonverbális jelzések, az interperszonális kapcsolatok, az intézményi és szervezeti kommunikáció, valamint a médián keresztül zajló üzenetküldés és befogadás, továbbá a digitális technológiák hatása a kommunikációs gyakorlatokra.

A kutatás különböző elméleti megközelítéseket integrál: nyelvészeti, pszichológiai, szociológiai, antropológiai és információtudományi nézőpontokat is felhasznál.

A módszerek széles spektruma magában foglal kvalitatív és kvantitatív technikákat: kísérleteket, kérdőíves vizsgálatokat, tartalomelemzést, diskurzuselemzést, etnográfiát és recepciókutatást, valamint kevert módszertanokat.

Főbb alágazatai közé tartozik a személyes és interperszonális kommunikáció; a szervezeti és intézményi kommunikáció; a tömegkommunikáció és a médiakutatás; a politikai, egészség- és interkulturális kommunikáció; a retorika és érvelés elméletei; valamint az információs és kommunikációs technológiák vizsgálata.

A terület történetileg a 20. században formálódott, és dinamikusan reagál a tömegmédiában, a digitális kultúrában és a társadalmi változásokra. Az oktatásban és kutatásban gyakran kapcsolódik a felsőfokú képzéshez, doktori programokhoz és interdisciplináris együttműködésekhez.