kiszolgáltatottságok

Kiszolgáltatottságok (kiszolgáltatottság állapotainak összessége) olyan állapotok vagy rendszerek, amelyek egy személyt vagy közösséget sérülékenyebbé tesznek a károkra, kizsákmányolásra vagy visszaélésre. A fogalom tág értelemben használható magánéleti, társadalmi, gazdasági, környezeti és technológiai kockázatok leírására, és gyakran előfordul közpolitikai, szociológiai, közegészségügyi és kockázatkezelési szövegkörnyezetben.

Kiszolgáltatottságok fürtjei közé sorolhatók a különböző szinteken megjelenő tényezők. Személyes kiszolgáltatottság például az életkor, egészségi állapot vagy fogyatékosság, mentális egészség, valamint nyelvi vagy kulturális akadályok. Társadalmi kiszolgáltatottság magában foglalhatja az elszigeteltséget, gondozási teher hordozását, vagy erőszak áldozatává válást. Gazdasági kiszolgáltatottságot jelentenek a szegénység, bizonytalan foglalkoztatás, adósság és lakhatási problémák. Környezeti vagy infrastrukturális kiszolgáltatottság a katasztrófákra való fokozott kiemelten és a gyenge közműellátásra utal, míg jogi és rendszerszintű kiszolgáltatottság a diszkrimináció vagy nyelvi és jogi korlátok eredménye lehet.

A digitális korban a kiszolgáltatottság adatvédelmi és kiberbiztonsági sebezhetőségeket is magában foglal, például személyes adatok visszaéléseit vagy hozzáférési korlátokat. Megítélésére és mérésére szolgáló eszközök között szerepelnek vulnerability assessmentek és a társadalmi sebezhetőség indexek, melyek segítik a kockázatok priorizálását.

Kezelésük célja a megelőzés és a védelem: szociális védelem, hozzáférhető egészségügy és oktatás, megfizethető lakhatás, inkluzív tervezés, jogi és esélyegyenlőségi intézkedések, továbbá adatvédelem és kiberbiztonság. Valós példák közé tartozik az idősek gondozása, fogyatékkal élők támogatása, hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatása és katasztrófahelyzetekre való felkészülés.