kioldódásának

A kioldódás a folyamat, amely során egy oldott anyag feloldódik az oldószerben, és oldat keletkezik. Lehet szilárd anyag vagy gáz oldódása is, és a kioldódás üteme gyors vagy lassú lehet, a körülmények függvényében. A kioldódás kifejezés tehát magában foglalja az oldódás dinamikáját és az oldatba kerülő anyag mennyiségét.

Az oldódás két fontos fogalom között különíthető el: az oldhatóság az adott hőmérsékleten és nyomáson elérhető legnagyobb oldott mennyiség, míg a kioldódási sebesség az a gyorsaság, amellyel a részecske feloldódik az oldószerben. A kioldódás dinamikáját a felület, a diffúzió és a kölcsönhatások komplex rendszere határozza meg.

Faktorok közé tartozik a hőmérséklet (általában nő az oldhatóság és a kioldódás sebessége magasabb hőmérsékleten), az oldószer polaritása és összetétele, a pH és jelenlévő komplexálók, a részecske felületének mérete és morfológiája, valamint a keverés vagy áramlás. Gázok kioldódásánál ráadásul a nyomás is szerepet játszik. A kioldódás gyakran diffúziós és felületirányított folyamat.

Alkalmazások közé tartozik a gyógyszeripar, környezettudomány és geológia. Gyógyszeriparban a hatóanyag oldhatósága és kioldódási sebessége meghatározza a biológiai hasznosulást, ezért oldhatósági és kioldódási vizsgálatokat végeznek. Környezetvédelmi szempontból a kioldódás befolyásolja a szennyező anyagok mozgását a talajból a vízbe. Élelmiszeriparban a feloldódás határozza meg az íz- és állaghatásokat. Mérhető és modellezhető szempontokat érintően a Noyes–Whitney-törvény és diffúziós modellek használatosak, hogy megjósolják a kioldódás mértékét és ütemét a felület, a hőmérséklet és a keverés függvényében.