kimondhatatlanokról

A kimondhatatlanokról szóló kifejezés olyan jelenségekre utal, amelyek nyelvi eszközökkel nem vagy nem kielégítően fejezhetők ki. A koncepció feltárja a beszéd határait, a társadalmi tabukat, valamint a misztikus vagy metafizikus tapasztalatok dilemmáit.

Az „kimondhatatlan” összetett szó: a „kimondható” ellentétéből képződik, amelyhez a tagadó képző járul. A „kimondhatatlanokról” kifejezés a többes szám részes esete, jelentése pedig „azokról a meg nem mondhatókról”.

Nyelvészeti és kulturális megközelítésben a kimondhatatlan az ineffabilitás jelensége: egyes élmények (fájdalom, áhitat, extázis), illetve társadalmi témák esetében a pontos megfogalmazás nehéz vagy lehetetlen. A tabuk, a körülíró vagy eufemizáló nyelvhasználat és a csend mind hozzájárulhatnak ehhez.

Teológiában és filozófiában az ineffability központi fogalom. Az apofatikus teológia arra mutat rá, hogy Isten vagy az abszolút természete nem érhető el teljes mértékben szavakkal; sok hagyományban a vallási nevek meg nem mondhatók vagy szentként tiszteltetnek. A filozófia a leírás határait és a tudatosság megfogalmazhatatlanságát vizsgálja.

Irodalmi és művészeti kontextusban a kimondhatatlan gyakran a nyelv határainak feltárására szolgál: a csend, az elhallgatás, a sejtető képek és a jelképek használata révén fejeződik ki.

Lásd még ineffabilitás, tabuk, apofatikus teológia.