misztikus

Misztikus vagy misztika a vallási, filozófiai és kulturális nyelvben olyan jellegzetességeket jelöl, amelyek a közvetlen, személyes tapasztalaton alapuló megismerésre törekszenek a transzcendens vagy végső valóság irányába. Az elnevezés az ókori görög mystikos szó eredetére vezethető vissza, amely a titkokba beavatottságra utal, és a latin mysticus, majd a francia mystique útján került a modern nyelvekbe. Az „misztikus” szó gyakran leír olyan személyeket, hagyományokat vagy gyakorlatsorokat, amelyek szerint a nyelvi, intellektuális megismerés nem elég, a hit vagy a tapasztalás révén szerzett élmény felülírhatja a puszta doktrínát.

A misztika hagyományai sokféle vallási kontextusban megtalálhatók. A keresztény misztika a belső imádság, szemlélődés és az isteni egység elérésére törekszik. Az iszlám misztika, különösen a szufi hagyomány, a szeretet és az isteni közelítés útjait hangsúlyozza. A zsidó vallási hagyományokban is voltak misztikus irányzatok, például a kabbalisztika és a haszidizmus. Más hagyományokban, így a hindu és a buddhista tradíciókban is előfordul a közvetlen tapasztalásra törekvő gyakorlati út.

A modern nyelvben a misztikus szó gyakran használatos irodalmi vagy kritikusi kontextusban is: jelölheti a rejtélyes, álomszerű, vagy a hétköznapi értelemnél magasabb rendű tapasztalatokat is. Kritikailag megkülönböztetik a személyes tapasztalatot a hivatalos dogmától, és a misztika gyakran a racionalitáson túli megértést feltételező jelenségként jelenik meg.