kibocsátáscsökkentéstl

A kibocsátáscsökkentéstl kifejezés aüvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló intézkedések és folyamatok összességét jelöli. A szó formája nem a köznyelvi írásmód; a helyes alak általában kibocsátáscsökkentés. Ennek a fogalomnak a lényege olyan technikai, gazdasági és viselkedésbeli lépések összessége, amelyek révén mérsékelhető a légkörbe jutó légköri hatás.

A kibocsátások fő forrásai közé tartoznak az energiatermelés, a közlekedés, az ipari folyamatok, a mezőgazdaság és az épületek energiafelhasználása. A csökkentés célja lehet teljes átalakulás a tiszta energia felé, az energiahatékonyság növelése, az elektromosítás bővítése és az alacsony kibocsátású technológiák alkalmazása. Emellett fontos szerepet játszik a viselkedésváltoztatás és a gazdasági minták módosítása, például a fogyasztói magatartás és az anyag- és energia-hatékonyság javítása.

A megvalósítás eszközei közé tartoznak a technológiai megoldások (megújuló energiák, hatékony gyártási folyamatok, közlekedés villamosítása, karbonleválasztás és -tárolás), valamint a szabályozások és gazdasági eszközök (carbon pricing, kibocsátási kereskedelmi rendszerek, normatív előírások, támogatások és beruházások). A téma gazdasági és társadalmi hatásokkal jár, de egyúttal egészségügyi és környezeti előnyökkel is.

Globálisan a kibocsátáscsökkentés kulcsfontosságú a klímaváltozás elleni küzdelemben. Az országok a Paris Agreement és más nemzetközi megállapodások keretében állapítják meg nemzeti hozzájárulásaikat, miközben mérési, beszámolási és ellenőrzési rendszerekre van szükség a hatékonyság értékeléséhez.