keloidokban

A keloidok olyan kóros hegképződés, amely a bőr gyógyulása során túlnyúlik a seb eredeti határain. Ezek a hegek feszesek, domborúak és gyakran fényesek; viszkethetnek vagy fájhatnak, és hajlamosak hosszú távú növekedésre vagy fennállásra.

Az okok között a gyulladásos gyógyulási folyamatokban részt vevő kollagén túlzott felszaporodása áll. Kockázati tényezők közé tartozik a sötét bőrtípus, genetikai hajlam, korábbi trauma vagy sebészeti beavatkozás, égés, piercing vagy tetoválás. Gyakori előfordulási helyei: fül, arc, mellkas, váll és más testtájak.

Jellemző tünetek közé tartozik a viszketés, fájdalomérzet és a heg lassú vagy állandó növekedése. A keloid túlnyúlik a gyógyult seb határain, míg a hypertrophiás heg az eredeti seb körében marad. A differenciálást más pigmentált vagy rosszindulatú bőrelváltozásokkal együtt végzik.

Diagnózis általában klinikai, a kórelőzmény és a fizikális vizsgálat alapján, ritkán szükséges szövettani vizsgálat a differenciálás érdekében. Biopsziát főként akkor végeznek, ha a diagnózis bizonytalan vagy egyéb betegséget kizárnak.

Kezelési lehetőségek sokfélék, és gyakran kombinációban alkalmazzák a visszatérés csökkentésére. Sajátos terápiák közé tartozik a megfigyelés tünetmentes esetekben; szilikon gél vagy lap; nyomási terápia; intralesionális kortikoszteroid-injekciók (például triamcinolon); 5-fluorouracil intralesionális injekciók; kombinált steroid+5-FU terápia; krioterápia; lézerkezelés (például pulzáló dye lézer); sugárkezelés kiterjedt vagy visszatérő esetekben. Sebészi kivágás önmagában gyakran visszafejlődik, ezért általában adjuváns terápiával vagy kombinációval végzik.

Prevenciós megközelítések közé tartozik a megfelelő sebkezelés, feszes zárás kerülése, szilikon- és fényvédő krémek használata, valamint a korai kezelés a heg érésének szakaszában. A keloidok gyakori kiújulása miatt hosszabb follow-up javasolt.